A helyi politikáról azt tartják, hogy a demokrácia iskolája, lévén olyan ügyekkel foglalkozik, ami karnyújtásnyira van az állampolgároktól, ezért lehetőséget ad a közéletben való aktívabb részvételre. Itthon az elmúlt években fokozatosan leépült az önkormányzatiság. Az egyik kérdés: miért hagytuk? A másik: hogyan lehetne tartalommal megtölteni, milyen eszközökkel támogatható az önkormányzó társadalmi részvétel helyi szinten? Az utóbbira alapvetően két irány kínálkozik: a nyílt adatokra alapuló, innovatív, szektorközi együttműködések, illetve a részvételi tervezés mélyítése, az állampolgári kezdeményezések, vélemények bevonása a helyi döntéshozatalba. Utóbbiról jelentetett meg az Engineroom egy hasznos kézikönyvet esettanulmányokkal, ezt szemlézzük.


 A program Miniszterelnökség által kommunikált teljes összege mára elérte a 2500 milliárdot. Kattints a térképért! (K-Blog)


London fa-térképe itt érhető el.


A fejlett világban szemléletváltás történt a városfejlesztés terén. Szinte az összes kormányzat napirendre vette a Smart City projektek elindítását, városaik átalakítását úgy, hogy azok képesek legyenek hatékonyan integrálni és alkalmazni a legújabb technológiákat, miközben megfelelnek a kor elvárásainak is: polgáraikat bevonják a döntéshozatali folyamatba, a szolgáltatásokat összekötik egymással, a mindebből keletkező adatvagyont újrafelhasználhatóvá teszik és így tovább. A világ számos táján, de még a térségben is több példát láthattunk arra, hogy egy város következetesen kidolgozott Smart City koncepcióval rendelkezik, Magyarországon ezidáig egyet sem. Most ezen változtatna a kormány: több ezer milliárd forintnyi forrás állhat rendelkezésre, a városokat ösztönzik a piaci és uniós lehetőségek kihasználására.


Így kell rosszul csinálni egy közösségi tervezési folyamatot, és teljesen elidegeníteni a lakosokat a benne való részvételtől.