Átment az amerikai Képviselőházon a nyílt, közösségi, elektronikus és szükséges kormányzati információ törvény (OPEN Government Data Act). A javaslat szövegét a "Bizonyítékalapú Döntéshozás Alapjai" törvény részeként nyújtották be. Ha bevezetik, a törvény kötelezővé tenné az összes kormányzati (központi/helyi) információ gépileg olvasható formátumú és szabadon újrafelhasználható közzétételét. Az Egyesült Államok így kodifikálná azt a 2013-as elnöki irányelvet, amely alapértelmezésben megnyitná a kormányzati adateszközöket. Ez a lépés ugyan nem teszi közvetlenül még átláthatóbbá az amerikai kormányzatot, de hozzájárulhat ahhoz, hogy jobb közpolitikai döntések szülessenek és táplálhatja az adatrobbanás következtében szárba szökő gazdasági és politikai kezdeményezéseket, vállakozásokat, globálisan is kijelölve az irányt a nyílt kormányzással kapcsolatos törekvéseknek.

 

 

A törvény szövege alapján nyílt kormányzati adateszköz az, amely:

  1. Gépileg olvasható
  2. Elérhető (vagy elérhetővé tehető) nyílt formátumban
  3. Nem terheli olyan megkötés amely ellehetetlenítené a fel- és újrafelhasználását; és
  4. Olyan szabványon alapul, amelyet a szabványhivatal kezel.

A nyílt engedély az egy olyan jogi garanciát jelent, amely szerint az adateszköz:

  1. A köz számára bérmentve elérhető
  2. Semmilyen megkötés nincs a másolásra, publikálásra, terjesztésre, sugárzásra, idézésre vagy átvételre

A Data Coalition, Sunlight Foundation és több tucat más szervezet mellett például a Creative Commons is támogatja a lépést, hogy a kormányzati adatok nyílt engedéllyel váljanak elérhetővé. A törvény támogatói úgy látják, a lépéssel az Egyesült Államok a nyílt kormányzás világvezetője maradhat, és biztosítja, hogy e közjavak értéke tovább nő, lévén a kormány további adatkészleteket szabadít fel, állít elő és kapcsol össze. A döntés azonban nem csak a kormányzat magánügye: a lépés bátorítja a vállalatokat, nonprofitokat és másokat, hogy innovatív eszközöbe fektessenek, amely ki tudja használni a megnyíló kormányzati adatokat. A H.R. 4174-et egyhangúan szavazták meg, a Szenátus most a hasonmását, az S. 2046-os számú javaslatot fontolgatja.  

Milyen változtatást hoz konkrétan a mostani kezdeményezés? Arról van szó, hogy innentől minden adatot, amit az állami közadatos portálra, a data.gov-ra posztoltak, gép által olvasható formátumban kell közzétenni és könnyen kereshetővé kell tenni. Magyarul a kormányzatok nem rakosgathatnak ki nyers fájlokat (pl. szkennelt pdf-eket), ömlesztve, egyúttal tőled várva, hogy kisilabizáld, ráadásul szinte teljesen lehetetlenné téve, hogy ellenőrizni tudd, szabályosan, rendszeresen frissítik-e az információkat. Hogy ez mekkora lépés, ahhoz elég vetni egy pillanatot a magyar közadattárra, ami elvileg 2012 óta működik, de teljesen használhatatlan. Az amerikai javaslat további záradékokat tartalmaz a titkok és nemzetbiztonság védelmét szolgálják, hogy az adatokban ne legyenek hadi titkok vagy szenzitív információk magánszemélyekről. Fontos garanciális elem, hogy a szövetségi hivatalnokoknak ezentúl ezeket az adatokat kell használniuk a döntéshozásra (ha releváns), ezáltal őket is arra késztetve, hogy felhasználóbaráttá tegyék az információt. Ezzel pedig pénz spórolhatnak, hisz nem kell kétszer előállítani ugyanazt az adatot: egyszer maguknak, egyszer pedig a "rosszindulatú, lusta és kíváncsi" nyilvánosságnak. Ez a megoldás azt is kizárja, hogy a magyar szabályozáshoz hasonlóan a 21. század hajnalán is pénzt kérjenek azoktól, akik meg akarják tudni, mire költik az adóforintjaikatVajon mindez tényleg segítheti-e a közpolitikai döntések bizonyíték-alapúvá tételét, és nagyobb átláthatóságát? Mikor ér össze a nyílt adatos törvénykezés a nagyobb elszámoltathatósággal? A Data Coalition véleménycikke erre egy érettségi kérdést idéz fel. Két vonat halad egymással szemben, az egyik elindul mondjuk Csempeszkopácsról 70km/órás sebességgel Dubicsány irányába, a másik Dubicsányból megy Csempeszkopácsra 60 km/órával. A mi esetünkben a nyílt adatos vonat és a bizonyítékalapú döntéshozatal vonata haladnak egymással szemben. A bizonyítékok bevonása arról szól, hogy a döntéshozó objektívan le akar írni egy helyzetet, az igazolásba be akarja vonni az érintetteket. A nyílt adat pedig az a technika, amely nyilvánosan lehetővé teszi az érintettek bevonását. A kettő feltételezi egymást, az igazolás igénye és a bevonás technikai feltételei is folyamatosan terjednek, fejlődnek. A két vonat elhagyta az állomást. A találkozás pedig a Bizonyíték-alapú Döntéshozás Alapjai törvénnyel következhetett be, lelkesedik az amerikai szerző. Az állami ügynökségek (kormányzati szervek) adatainak nyílt vagy publikus közzététele gyorsabb és biztonságosabb hozzáférhetőséget, a különböző (pl. tagállami szinten eltérő) programok költséghatékony összehasonlíthatóságát eredményezheti majd.

Minél több bizonyítékot használnak a döntéshozók, annál jobb közpolitikai döntéseket hoznak, ami azzal is összefügg, hogy a nyílt adatok növelik az átláthatóságot, bepillantást engednek az ügynökségek működésébe, csökkentve, ha nem is kiküszöbölve a szakértők zsargonjaiba bújtatott átláthatatlan lobbialkuk rendszerét. Képzeljünk el egy megbízható országos adatbázist arról, hol mennyiért építenek egy méter járdát - vajon ezek után ki vállalná be, hogy a haveri vállalkozóval 30%-ot túláraztat?  A nyílt adatok azonban nem csak a pontosságot, a hatékonyságot erősítik, csökkentve a korrupció kockázatát. Ezen túl is sok kiaknázatlan érték van a kormányzati adatokban, amit a elemzői és adatvizualizációs technikákkal magánszereplők, cégek széles köre kiaknázhat. Az OPEN most összehangolja a kormányzati igényeket a nyílt adat mozgalom törekvéseivel, ez pedig mindenképp üdvözlendő. Az a civil aktivizmus, amivel eddig kívülről próbálták nyíltságra szorítani a kormányzati szerveket, most megjelenhet a szövetségi ügynökségeken belül. Hogy ez valóban eléri-e a célját, vagy csak egy új bürokratikus bizottságosdit és jelentésesdit jelent-e, vagy a jó gyakorlatok szervezetek közötti elterjedését, elválik. Az mindenesetre itthonról is jól látszik: ha nincs felelőse az átláthatóságnak egy szervezeten belül, nincsenek kidolgozva és garantálva a nyilvánosságra hozatal eljárásai, akkor az eredmény kétséges. Az állami szervezetek ugyanis eredendően ellene vannak a nyilvánosságnak, ez pedig az USA-ban sincs másképp. A törvénybe foglalt átláthatóság mellett a legtöbb ország szemet huny a hanyagságok felett, most a világ egyik vezető hatalma tett egy lépést a tulajdonukban lévő adateszközök eredendően nyílt forma irányába, mert úgy látják, ez érték és erőforrás a kormányzás és a gazdaság számára. Jó ötletnek tűnne követni őket.